Veszprémi Utcazene Fesztivál 2011

A délután felkelő nappal ébrednek a város zenemalmai. A homokóra Kronosz-fúrta résén átpréselődő kvarcszemcsék ragasztják magukra a muzsika felharmóniáit, hagyva örökül tudatunkban boldog emléküket. Az ellenség, hétköznapi szürkeség formájában közelít, de van megoldás, kiált fel a tudat mélye, és már suttogja is a receptet. Nyári gyümölcsök buggyantott levének párlata a jobb kéz markolatában, a balban ’Árkomlész’, a nagy söristen főzete. Mindezeket a testhez keverve repülnek a vérrel az agy felé, hogy ott leverhessék Kronosz igáját. A pohár helyett már az időtestű teret tartva a kézben, képlékenyen nyúlik el a tér, készségesen kínálva fel magát az újabb zenei örömök befogadására.

A belváros engedte magára húzni a szabad muzsika hangját és a maszk jól áll neki.
A muzsikáét, amely esőtől fojthatatlanul csak hangzik a padokról, a muzsikáét amely határtalan..."

 SZEvasztok CADves olvasóim! Bár az időjárás nem tükrözi, azért mégis csak nyár van nyár van, a fesztiválok, strandok, röpke légyottok, szabadtéri mókulák ideje. Mert hát a nyár az a bizonyos három hónap amikor az egyetemista faképnél haggya  a kaptafát, s igyekszik a jól megtanult ismereteit a gyakorlatban is elfelejteni. 
  A nyár aztán számtalan kedvező programot is kínál számunkra, hogy összeülljünk régi cimboráinkal, s együtt keseregjünk a múlton, vagy épp megtárgyaljuk hogy mi is történt az elmúlt 3-4.. 8 hónapban, s mindezt egy olyan tradiciónális esemény berkein belül, mint a veszprémi utcazene fesztivál (továbbiakban csak U.Z)
  A fesztivál ami minden évben felmutat hagyományos elemeket, és minden évben valami új, kicsit valami jobb sül ki belőle. Hogy címszavakban felvetítsem miről is fog szólni a mai regény: Sörözéses, baráti csevejes, puffos , butykos tengelyes, Morgós Hollywoodos, Petyát szekállós, ismerkedős polós mely nagyobb belépő mint a "gépész vagyok",, hajnali mulatságos,partykellékes smárolós, szuvenirszerzős, (lassan meglészen a készlet) városban koborlásos, reggeli vegetálásos, vasúti sétázós, vonatozásos, hányós csajos, fornettis reggeli Nándival, ágyikóban mesékre alvós :)
 Ismét csak azt tudom mondani hogy ezek a dolgok aztán azt eredményezték hogy a Veszprémi Utcazenene 4. alkalommal is emlékezetes nyomot hagyott a nyárban. S bizony ha Isten is úgy akarja akkor jövőre ugyanitt ugyanekkor.. Most pedig vágjunk is bele a részletekbe...

  Mint minden évben, most is igen nagy szervezés előzte meg a mókulást, hiszen egyrészt Petyát Pestről, Nándit Egerszegről, jómagam meg Győrből kellet összehozni, plusz a jó buli előfeltételeként az sem árt ha egy két hasonlóan színvonalas arcot (Melcsy, Hajmi, Kuwi, Pusi, Marci és sorolhatnám) is sikerül a helyszínre csábítani. Természetesen a logisztikai feladatok, bár ki nem állhatom, most is rám hárultak, így igyekeztem az est előtt mindenkit megkérdezni hogy mikor látogatja meg a dzsemburit. Sajnos ismerőseim nem igazán feleltek az egyszerű kérdésemre, így hát sztálinista módón eldöntötem hogy bizony a három lábú szék különítmény pénteken teszti tiszteletét. 
  Miután kidoboltam akaratomat, vártam a visszajelzéseket. Az természetesen nem volt kérdés hogy Petya azonnal harap az ötletre, főleg miután egy kis fényt is belóbáltam motivációként :) De másik cimbi Nándi jelenléte most is kérdéses volt. (Aki lemaradt annak itt a tavalyi zsolozsma a mókáról).
  Végül aztán a Blackberry gyár hőse is igent mondott az invitálásra, ezek után már csak össze kellet fésülni az érkezést és az indulást.
  Itt aztán ki is jött az évek rutinja, s gond nélkül megállapítottuk hogy hat órakkor ütközünk ajkán, majd bevásárlunk a Horizont Zenitjében, aztán még egy sörözés is belefér a Muskátli sörözőben.
  Miután csütörtökön a Porsche Győrben annyi munka akadt hogy már nem tudtunk hogyan s mit kártyázni a szerelőkkel, úgy gondoltam hogy ha már így alakult csapok egy kúrta napot, s elcserélem a pénteki műszakot. Így hát el is kértem magam a főnőkbébitől, aki meg is adta a felszállási engedélyt. Ennek örömére aztán sikerült egy nappal hamarabb hazabotorkálnom, aminek Marcinál csak Moncsi örült jobban :)
   A csütörtöki történéseket átlépve csapjunk is bele a főételbe, azaz a péntek krónikájába. Tehát aki még nem hozott mogyorót az most még kimehet :) 
  Pénteken tehát sokáig húzhattam a lóbőrt, melyben igazán csak a szobát éjjel uraló szúnyog, és a szobát nappal bitorló légy zavart, ennek dacára sikerült 10 óráig durmicolnom. Úgyhogy mondhatjuk hogy kipihentem magam a nagy mókázásra. A délelőtt mely délutánba hajlott eléggé érdektelenül telet, hiszen már mindent előkészítettem a nagy napra, dolgom fogytán így leginkább búsúltam a múlt fájásain (melyet a Mátka vagy ribanc bejegyzés fog taglalni). Ebéd után aztán még gondoltam pihengélek egyet, biztos ami biztos, így hát 2 órakor ledőltem egy órácskára :)  
  Ébredésem után még aprót finomítottam a  találkozó részletein majd elkezdtem készülődni :) Ebben mint most is segítségemre volt sörényes, aki lelkes nővérként aggódta végig a procedúrát :) Természetesen egy ilyen nívós alkalomra nem lehet más ruhaneműt felvenni mint az ismerkedős polómat, mely bemutatkozása napján az infogyőr címlapjára került :) 

A fél hatos fehér villámmal aztán el is indultam Ajka felé. Furcsa de mióta fél évente egyszer járok Ajkára ez az út mely valljuk be érdektelen és egysíkú, mindig tartogat valami újdonságot. Végül hat óra előtt 12 percel érkeztam az ajkai főbuszpályaudvarra, hol unott credok nyújtózkodtak az Ikarus 280-asok árnyékában. Miután Petyát sehol nem leltem így gondoltam megnézem hátha a váróban pihengél, s már talán az Alibi sörözőnél járhattam mikor szembejött velem Pettyusa elvtárs. Aki aztán jól le is ordított hogy azt talátlam mondani hogy 50-re érkezem meg. Erre én kérdően ráncoltam a szemöldököm miszerint most vagy sokat késtem vagy nem tudom mi ütött a bölcsész kollegába. Mint kiderült 50 helyett 48-ra sikeredett beérkezni :) 
   Miután ezt a fontos kérdést kitárgyaltuk elindultunk a Zenit nagyáruházba, ahol bevásároltunk mindenféle csemegét. Itt le is vonnám az első tanulságot, hogy jövőre pecsenyét is vinni kell az utcazenére, mert az ember biza megéhezik a hajnali dáridóban.
  Tehát vásároltunk szörpöt, Spiritet, és hogy valami a szpirituszt is tartsa bennünk hosszas tanakvás után a Butykos fantázianevű szeszes ital mellet tettük le a voksunkat. A győri szeszipari vállalat zászlóshajója olyan nagy neveket nyomott le a versenyben mint a "Tajga" vagy a "Kozák" vodka.

Őt már nem kell bemutatni, XSpirit

Az oldaltáskában kerülő puskaporról csak annyit árulok el, amennyit a győri finomitó és szeszipari vállalkozás közöl:

   "Alacsony szesztartalmú termékeink a rendkívül kedvező áruk miatt érdemelnek figyelmet. Ízvilágukban a standard termékcsaládunk ízeit tükrözik."

Űrtartalom: 0,5 l

Szeszfok: 28 %

S valóban a kisalföldi vállalat nem hazudott, minket is gazdagságos ára fogott meg leginkább, hisz ugye válságban van az eurózóna a svájci krajcár meg az egekben.. és  ezekben a vérzivataros időkben amikor C.Ronaldo is banki fedezet lett, az ember mélyen megfontolja kiadásait. A butykos névből természetesen számomra egyből eszembejutott az itóka gúnyneve a "butykos tengely", amivel aztán az est folyamán gyakorta illettem. A likörgyár honlapján leírt második állítást sem megerősíteni sem cáfolni nem tudom, ugyanis halvány fogalmam sincs hogy mit tekintenek standard termékcsaládjuknak :) (lehet h a rakéta brandy-t :D)

 Miután a pénztárnál alakult KGST összedobta a rezsipénzt, elindulhattunk következő állomásunk a Muskátli söröző felé.

  Már már fél úton jártunk mikor is rádöbbentem hogy bizony szép és jó hogy lett szörpünk, meg lett vodkánk, sőt még energiaüccsink is, de miből fogunk mi poharazni, ha nincs poharunk :) Így hát felülírva a tervet pohárvadászatba kezdtünk. 

  Tehát elindultunk visszafelé, mondva hogy a hajdani Deák, mai nevén Mekka, vagy Szultán vagy vmi arab.. kebapfalóban biztos szervíroznak jégkását, s mint ahogy tudjuk ahol jégkása van ott pohár is van.. Sajnos azonban a feltevés hibásnak bizonyult, s már már újra kezdtek nemzethalál vízióim lenni, amikor is eszembejutott hogy nem kell a dráma, hiszen egy standard kávéautóamat ad majd nekünk pohárkát, a kávé meg amúgy is jól jön majd :) 

  Miután a problémát megoldottam, így visszatérhettünk az eredeti tervhez a sörözéshez. S mivel a Muskáti már messze a hátunk mögött volt, így a következő Arany Ászokos kricsnit céloztuk meg, nevezetesen a Kapufa Vendéglőt. 
  Ez a hely ahová mindig szívesen térek vissza, kellemes dekoráció és hangulat, finom étkek, udvarias kiszolgálás, és hogy fokozzák a módot, még egy csinos pincérbébit is felvettek. 
  Miután megérkeztünk, el is foglaltuk a törzsbokszunkat, ami mintha csak nekünk lett volna fenntartva. Röviden érkezésünk után már ott is termett a pincér, és felvette a rendelésünket. Amiből egyenlőre csak a sör csillogott tisztán. A biztonság kedvéért azért kértünk egy étlapot :) 
  Az arany péntek akció valahogy újra visszahozta a szüzességemet, ugyanis legútóbb akkortájt lehetett 160 Ft-ért egy korsó sört kapni :) Így hát nem is volt kérdés hogy mit iszunk :D
   A nemes nedű mellé egy Popey pizzát is somtunk. S míg vártuk a rendelést, megcsörrent a mobilom, Nándi koma volt hogy megérdeklődje merre vagyunk.
  Derék öt perc múlva ő is befutott a Kapufába, s a szomjúságtól és az út porától megbódulva lányos zavarában azt mondta hogy egy pohár sert kért. Természetesen résen voltam, és egyből javítottam hogy egy korsót...
  Röviddel a rendelés benyújtása után meg is érkezett a pizzánk, amit a helyes bébi szervírozott. Így hát az ő almáskertjébe is lehetett gyönyörködni :)
   Miután tiszteségesen elharmadoltuk a pecsenyét, neki is láttunk a habzsolásnak. Annál is inkább mert az idő igencsak sürgetett a startig.

A pályaudvaron, aztán ismét kiment fejünkből a pohárvételezés gondolata, annál is inkább mert Szpájjal is összefutottunk, aki aráját búcsúztatta :) 

  Miután a Mátka elstartolt, Szpáj velünk is ejtett néhány szót, kifaggatva minket hogy s miként létünkről, a győri, egerszegi, pesti helyzetről. Illetve felhívta figyelmünket hogy tartsuk tisztán és készen fegyverünket, mert bizony őzre lőni lehet serényen.
  Miután megvásároltuk a menetjegyünket, és a tömeg is felkúszott a buszra, igyekeztük kényelembe helyezni magunkat. Már itt látszott hogy bizony Szájli nem vaktában beszélt az őzekről :D

Az út veszprémben a zsúfolt busz ellenére igen kellemesen telett, egyrészt mert Petyával és Nándival hülyéskedtünk, másrészt meg mivel az álló közönségnek csodálatos belátása volt bizonyos helyre kis almáskeretkbe :) 

  Végül egy óra botorkálás után szállhattunk le Veszprémben. Itt aztán elfelejtkezve a poharakról, egyből egy helyes kis boxban telepedtünk meg, ahol Petyával csapra vertük a jóféle német seritalt (erről meg majd a sörpatika rovatban regélek) S míg mi iszogattunk és elkattantak az első képek folyamatosan eszmét cseréltünk, hol az elvonuló bébikről, hol meg az elmúlt időszak történéseiről, hol meg az esti tervekről. 

  Miután aztán a sörünk elfogyott, és a bébiket is kipontoztuk, elindultunk a sétáló utca felé. Annak derekán járva, pontosabban az óránál, csörgött Bandi koma, hogy csatlakozna társaságunkhoz. Így hát mivel ez egy jó tájékozási pont volt, itt megvártuk a fehérvári vagányt. Aki kisvártatva meg is talált minket.

  Tehát négy főre kiegészülve tanakodtunk mit is csináljunk. Végül úgy határoztunk egyöntetűen hogy a hátunk mögött kitett padokra letelepszünk. Ez aztán azért is számított jó döntésnek, mivel közel voltunk a sörcsaphoz, másrészt mivel ez egy amolyan bébi szélcsatorna volt. Ahol jobbnál jobb csajszik libbentek keresztül, lerövidítve ezzel két színpad között az utat. Természetesen ez az a terep ahol elememben érzem magam :) így hát előbb minden csajt végigmértem, majd a legtöbbnek köszöntem is dicsérve a karosszériáját :) (na jó kicsit előre rohantam az időben :D) 

  Miután aztán kényelembe helyeztük magunkat, előkerült a lőporos fityula is, és hamar kikevertem a koktél alapot :) Nándinak sikerült a második CO2-patront lerobbantani a szifonról (máig nem tudom ez hogy jött neki össze) minden esetre összeállt a koktél. Ekkor aztán Nándi kikért mindenkinek egy pohárka sört, mely a fesztivál jegyében poton 400 pénzbe került (!). S miután a malátás ital elfogyott már rendelkezésünkre állt az ivóalkalmatosság. Míg Nándi a Hubertusos ventilátorral játszott, aminek a zimankóban kb annyi értelme volt mint az antarktiszon jeget tenni a kólába, Petya megnyitotta a kubicázós sort. Miután az elvtárs lehúzta első fényét (ami ha jól számolom a történelemben a második) én is lehúztam a sajátomat. Majd csatlakozott hozzánk Nándi és Bandi is. Nándi valahogy úgy bánt el az itókával mint ahogy egy szenvedélyes latinmacsó a barátnőjével, szépen nyalogatta. Meg kell hogy valljam hogy én is eltaktikáztam magam az első slukknál, ugyanis túl dús lett a keverék :)  Természetesen ahogy a kiskálya működésbe lépett, a nyelvünk is egyre jobban pergett :) ezt leginkább Petyán lehetett észrevenni :) 

El(ő)készülni

Kész..

rajt...

s míg az egyik tölt

a másik vigad..

a harmadik adja az intelektüelt :D

   S míg ki ki vérméréskletének megfelelően szipkázott az úszóházból, addig a hangulat is szép lassan virágot bontott táborunkban. Valamikor ekkortájt suhant el előttem Viki egy spagettipántos toppban, és egy kis mini (övben), másnap meg is jegyezte hogy igen megstiröltem a csapterpesztését. Hát tény s való, igen helyrén nézett ki :) 
   Az események hatására Nándi olyannyira felszívta magát, hogy a szemközt helyet foglaló bébik közül kiválasztotta a leghuncutabbat, és egy kép erejéig asztalunkhoz csábította. Mondanom sem kell hogy ez lett az este legjobb képe, s talán az egyetlen ahol értelmes fejet vágok, és amivel nem lehet óvódás gyerekeket rémítgetni. 

A TEAM

Miután aztán a kötelező tojtoj és olajcsere is megvolt, gondoltuk hogy itt az ideje belevetni magunkat az utcazene fergetegébe. S mivel idén rutinosan térképpel érkeztünk, így könnyű dolgunk volt. A térképet és a programfüzetet aztán Nándira bíztuk, biztos ami zicher. Mivel Petya már tavaly is megóhajtotta nézni a Holywoodo koncertet így azt a színpadot vettük célba, útközben aztán mormonok helyett egy vígan italozgató társasággal akadtunk össze, akiknek a víg butykos borukhoz csak bornyító nem állt rendelkezésre. Sajnos nekünk sem, így szomjúzó kollegákat hagytunk magunk után :)
   Megérkezve a koncert helyszínére még az előző zenekar húzta a talp alá valót, így kicsit bepillanthattunk ebbe az enyhén rockos stílusba is. 
  S míg a zenekar játszott mi lőttünk pár vadabb képet :) Természetesen a "hmm" tárgya ismét lencsevégre került :D 

a "hmm" tárgya

szív.. sürit gyújt gyújt kipufog

Végül aztán megérkezett a Holywoodo együttes is Petyus és a közönség nagy örömére, akik ekkor még mit sem sejtették hogy koncert helyett fél óráig hallgathatjuk az 1.2.1 több mélyet..1.2.1.. hátra is kérek még.. c. számot :) De ne rohanjunk előre.
  Mi természetesen hova máshova mint az első sorba helyezkedtünk, ahol épp az amatőr vörös zetor dalárda koncertezett a "nincsen hangotok" c. számmal. Mi pedig a dalárda karnagynőjével elegyedtünk beszédbe, akinek előbb a pólóm majd a szódásüvegem izgatta fel a fantáziáját. S mivel igazi úriember vagyok, így hát meg is kínáltam a keverékből a lányzót :) Aki természetesen sejtette hogy nem málnaszörpel kínálom. Minden esetre egy élmény volt egy lány szájába spriccelni :D
  S ha már így összehozott minket a fesztivál hangulat akkor jót beszélgettünk, a Diszkópatkányok ominózus szövegkonteksztusát kimerítően "Vidéki vagy? Körzetszámod?" :)  
   Míg a zenekar igyekezett belőni a hangzást, addig mi folyamatosan hátrébb sodródtunk. Így egy újabb lány csoportosulás mellé sodort a véletlen, akik szintén rávetődtek a polómra, melynek "varázserőt" tulajdonoltak. Hát igen így van az amikor a Harry potter találkozik a tűzmadár borral :) Minden esetre ha már melléjük keveredtem akkor megkínáltak a boroskolájukból :) amit mivel úriember nem mond nemet nem utasítottam el. 
   Végül aztán a női gyűrűből akik már épp pénzfeldobással akartak kisorsolni, Bandi mentett ki, akinek ekkora háromszorása duzzadt a feje a poló okán :D s el is határozta nagy ius murmurandi közepette hogy ő is szerez magának egyet.
  S hogy visszakerültem újra a fiúkhoz ismét lőttünk pár képecskét, csak hogy majd 20 év múlva legyen min röhögnünk :D 

S mivel a koncert még ekkor is csak a hangolás kategóriában tartott, így Petya és Nándi után én is beiktattam egy újabb bokszkiállást. Valamikor ekkortájt ismertem fel hogy a toytoynál sokkal nagyobb élet van mint a színpad előtt. Így hát beszédbe is elegyedtem, vagy inkább ott elegyedtek beszédbe velem népek. Pl egy informatikus srác, aki az Apple-t dícsérte, és a google-t ekézte :) 
  Aztán ahogy vártam a méteres sort, egyszer csak mellém keveredett ismét két jányzó, akikkel valahogy csevejbe elegyedtem. A következő 5 éves tervben meghatározottak szerint a szőkébbik lánnyal hamar meg is találtam a közös témát. Így kisvártatva már a nevét is megtudtam, Ő volt Kriszta. 
  Krisztának mint oly sok nőtársának természetesen bejött a polóm, s licitképp fel is ajánlotta hogy odadja nekem cserébe a nyakán ékeskedő baboskendőt. Ekkor én elmeséltem neki hogy bizony ezért a polóért már többet is ígértek :) (azóta Boo is bedobott egy licitet rá)
  S ahogy így futattuk az eszmét, úgy gondoltam hogy mivel amúgy is a nők hosszabb bokszokat tartanak, így előreengedem őt és a barátnőjét, azzal a feltétettel hogy miután végezek én is még csacsogunk kicsit. Természetesen ennek az ajánlatnak megörült Kriszta, mivel már nagyon kellet neki olajat cserélni, a sor pedig nem akart fogyni. Mikor aztán sorra került, ő is ráeszmélt arra a nagy hiányosságra hogy ezekben a toytoyokban nincs pilács :) Ekkor tette azt a felajánlást hogy ha már úgyis világít a polóm mennyek el vele és világítsak neki :) Ezzel aztán kapcsolatunk egy új szintre lépett volna, amit én még túl korainak ítéltem, úgyhogy visszautasítottam az ajánlatot :)
  Miután aztán ő is és én is megjártuk a bokszutcát, behajtottam a korábbi ígéretét. Ahogy hullámhosszaink közeledtek egymáshoz, szép lassan a "napgépét" (a szóért köszönet Marcinak, a szó pedig napszemcsit jelent) is lebűvöltem róla, és előbukkantak vadítóan szép szemei. 
  A szemszépségben ezúttal az is közrejátszott hogy szépen ki volt húzva, és én az ilyet igen preferálom. S ha már a szemcsi lekerült, és a pofi előbukkant, kicsit még közelebb kerültünk egymáshoz. 

  Sajnos azonban a barátnő bébi közbeszólt, akinek pasija már toporgott az OTP színpadnál, így hát Krisztát, aki szemmel láthatóan jól érezte magát társaságomban is igyekezte nyomatékosan meggyőzni a távozásról.
  Távozás előtt még gondoltam elkérem a telcsiszámát biztos ami zicher, összeszedve hát a bátorságot a tettek mezejére léptem, ahogy láttam örült is ennek.
   S miután a nálam lévő buszjegyre rászemceruzázta a számát, felbuzdulva még egy cuppanóssal is megajándékozott. Mondanom sem kell hogy ez annyira meglepett mint annó Júlia csókja. Így az első lehetőségnél valószinűleg bénasági fokot dönöttem, tehát repetáért folyamodtam, amiben ő is partnernek bizonyult :)
  Aztán ezek után még ígéretet kaptam hogy találkozunk az OTP színpadnál, és folytatjuk az ismerkedést, majd a lányok elpályáztak. Én pedig visszasiettem a fiúkhoz, akik már türelmetlenkedtek társaságom nélkül.
  Jól meg is szóltak hogy hosszúra nyújtottam a kiállást. Mivel aztán Bandinak már így is nagy volt a feje, hosszúságom okát nem fejtettem ki neki, csak említés szintjén.
  Azt kell hogy mondjam hogy Kriszti egy kellemes emlékké nemesült azóta. Sajnos azonban a számát nem tápláltam be azonnal a mobilomba, és a szemceruza hamar elkenődött. Ráadásul az éjszakában eléggé rútúl írt.. így nem tudom azt sem hogy 3-ast v 8-ast kanyarított itt ott.. Így ismerettségünk csak egy hangyaszösznyit bonyolódott tovább mint anno Nándi nagy szerelme a macis csajjal. De lényeg a lényeg, kicsit visszahozta az önbizalmamat, amit aztán azóta valaki még egy légkalapáccsal tönkrevert :) (de erről szintén a Mátka vagy ribanc írás számol majd be)
  Mivel aztán a móka nem igazán akart a tetőfogára hágni, így az első szám után úgy határoztunk hogy továbblibbenünk innen. Természetesen hogy legyen valami móka mind a hárman bőszen ekéztük Petyát :) De hát ez a jó a csapatmunkában, mindig van kit hibáztatni :)
   Végül aztán ínnen libbentünk be a Várba. Ahol is elsőként az új vendégeknek, Bandinak és Nándinak megmutattuk a "temetőt", azaz az elektronikus színpadot. Ahol a kihelyezett jóképű kis puffokat már lízingelték. Így hát tovább is iperedtünk az Óvárós térre, ahol mint tavalyelőtt megtudtudtuk  (thx Júlia) egy homokórára távolról sandító szobor található. Itt aztán mivel Nándi térképes elkallódott, így fogalmam sincs hogy milyen együttes húzta a dajdajt, elég az hozzá hogy eléggé ritmusos volt.

Ekkor már javában éfél felé hajlott az óra, így hát Bandi eltávozott köreinkből, s ha már megtisztelt minket a társaságával akkor visszakísértük az óráig. Ahol aztán elköszöntünk egymástól. Mi pedig mivel ekkora már igencsak éhesek voltunk ,úgy határoztunk hogy a szemközti falatozóban csemegézünk is valamit. 
  Hát igen ahogy apukám szokta volt mondani "Télen kaját nyáron ruhát", no hát most mindkettő jóljött volna :) Elég az hozzá hogy Nándi és én a két éhenkórász toltunk egy egy hambit. Ez aztán úgy reggelig biztosította is számomra a megfelelő energiát.
   Mókás volt hogy amikor beléptünk a hambizóba, hírtelen elment az áram. Itt kapott csak igazán értelmet a világítós polóm, ami fel is tűnt a pultnál habzsoló lánynak. Így hát vele is beszédbe elegyedtem, aki később a szódásszifonérra is felfigyelt :) Rutinos veszprémiként egyből levágta hogy abban sem fröccsnek való szíkviz pihen. 
  Miután aztán az étkezés megvolt, s Petya is összeszedte magát visszalibbentünk a Várkertbe. Útközben aztán megcsodálhattam az idei utcazenés polókat. Nagy szívfájdalmamra idén sokkal csecsébbek és olcsóbbak voltak :) Azóta is kicsit bánom hogy nem vásároltam egyet.. Dehát.. válság van. 
  De ha már a polóknál tartunk, útközben azért találkoztunk még más mókás pólokkal is, ezek közül a legjobbat lencsevégre is kaptam.

válság ihlette felirat

Hajnalban aztán a Panoráma nevezetű helyen bícseltűnk, amit tavaly fedeztünk fel Petyával. Meg kell hogy mondjam azért a nemzetközi helyzet és a válság itt is érezteti a hatását, ugyanis a tavaly mély benyomást keltő puffok idén összébbzsugorodtak, s eképp már koránt sem voltak annyira baldahínosak mint az előző esztendőben. Hogy autós nyelven szóljak, mintha egy Dácsiából egy Trabant 601-be pattantunk volna. Ráadásul a minőség hanyatlása a mennyiség rovására is ment, így kevesebb puff állt rendelkezésre mint korábban. Szerencsére a táncoslábú bébik előtt még épp akadt egy szabad asztalka. 

Itt aztán eléggé szép móka kerekedett, felvonultatva azt a tipikus generációt akik mellett mi vagy én már öregnek érzem magam. S amit mi elintéztünk egy sötét sikátorba, egy kapualjba, vagy épp egy kellemes ágyban azt az ifjonti generáció jobbnak látta a parketten elintézni :) Ez aztán meg is adta a partykellék hangulatot :) De hát úgy gondolom hogy ezen ma már nem szabad meglepődni.. 

  Érdekes volt még hogy egész jó és változatos zene szólt a helyiségben, ennek ellenére nem voltak sokan, sőt meglehetősen kevesen mulattak itt, pedig ekkora már csak a "temetőben" és a DJ szinpadon volt némi élet.

  Leginkább a nemek aránya állt a feje tetejére, ugyanis 1 női egyedre 3,25 férfi jutott. Így hát aztán amolyan laza kolhoszokba tömörülve mint az ötödikes iskolabulikban szórakoztunk. Élveztük az amúgy kifejezetten jó zenét. Volt itt minden megunhatatlan Tankcsabda Mennyország tuorist, vagy épp Balatoni nyár, vagy az örök szerethető álomhajó :) de a mostani menő előadők számai is pörögtek a korongokon.
  Egy szó mint száz, a hely amolyan családias melegséggel, változatos zenével jó kis szórakoztató élményt nyújtott az estére. Így hát csak rövid túrákra hagytuk el a lebujt, amikor is engedve Petya morgásának bekukkantottunk a "temetőnek" elnevezett erotikus, akarom írni elektornikus játszótérbe. Ezt aztán úgy kb jó 8 másodperc 23 századmásodperc után egységesen untuk meg :) Bár az este best of számát a "törpapáát" melyet Petya azóta is keres :) (ezt majd az ő blogjából megolvashatjátok) itt hallottuk. 

 a méltán híres "temető"

Végül aztán itt danszeltük végig az éjszakát, egészen úgy zárásig maradtunk, ami olyan kettő-negyed három körül lehetett. Ekkor már a városban sem volt semmi élet, pihenő barátságosan iszogató társaságok üldögéltek, egyedül a "temetőben" és a Dj színpadon húzodott még a dáridó. Nándi finnyázása okán azonban oda idén nem néztünk le, pedig emlékezzünk csak a tavalyira :) amikor is igen élveztem a feelinget, egészen addig míg meg nem neszetem hogy progresszív zene szól :) vagy épp a második U.Z.re- amikor is lerobbant az almabor, és Juditt meghívott minket pájinkázni :) 
  Szóval úgy érzem azért a DJ színpadot már csak az emlékek okán meg kellet volna tisztelnünk. Na de mindegy. 

 Tehát a várból indultunk aztán el az állomás felé, előtte azonban szokásos módon útba ejtettük a Kálvária dombot, ahonnét csodás kilátás nyílik a városra, és a várra. Ítt aztán az est dacára próbáltunk is lőni pár izgalmas képet, több kevesebb sikerrel.

  Végül aztán egy figurás lépcsőrendszeren keresztül jutottunk le a "butykos" utcába. Itt aztán egy útelágazódáshoz érkeztünk, ahol bár én a bal mesgyét választottam, veszprém faluban jártas Nándi a jobb oldali útra voksolt, így át azon mentünk tovább. Ez az út egy emelkedőre vitt minket, melynek végén a buszpályaudvar terpeszkedett. Innentől aztán már sima menet volt a vasútállomás. 

  A jó két kilométeres séta közben leginkább Nándi kaparintotta meg a szót, s leginkább legújabb moziélményeiről mesélt nekünk, illetve a nagyreviziót átélt számítógépéről.  Útközben aztán a pumuklis kép után pozoltunk a valamiért fenemód vidám (tán túlsok tajgát somott) eperrel is pózoltunk :) 
  

Elég az hozzá hogy a tipegésünk végén négy óra felé érkeztünk az állomásra (igazából foggalmam sincs mikor érkeztünk oda), ekkor már valóban a fáradtság húzott ránk leplet, ami a képeken meg is látszik :) Talán egyikőnk sem vágyott másra mint egy savanyúcukros nyalókára és egy pihe puha ágyba :)
  Azonban hol Nándi, hol meg szerénységem igyekezett átlendíteni minket a holtponton, és néha néha Petya beszólása(i) is oldabarúgtak minket. Természetesen ekkor az est  és a fesztivál értékelésével csevegtük el a legtöbb időt. Az elmondások alapján mindenki elégedett volt idén is, és mindenki régi új élményekkel gyarapodott. Petya el is határozta hogy addig nem dől a vonalzójába míg meg nem találja a "törpapa" című számot :) Én pedig megfogalmaztam azt a mondás hogy jobb ma egy butykos tengely mint holnap két tajga. :) 
  S miután az estét kielemeztük, a jövőbeli terveinket kezdtük el feszegetni. Itt aztán felmerült minden :) mártózás a magyar tengerben, ajkai sörözés, pesti kirándulás, füredi borhetezés.. szóval sok sok ötlet volt hogy mivel is üssük el a nyarat :) 
  Közben arra is rájöttem nagy okosan hogy a V43-as mozdony olyan mint a Tigris. Negyed óránként járatni kell a motorját :) 
  Ahogy a szó iperedett az idő is gyorsabban haladt, s észbe sem kaptunk és kinyitott az indóház épülete. Így hát gyorsan megváltottuk repjegyünket, majd megkerestük honnan is indul a sihuhu, ez nem volt egy egyszerű feladat, mivel a II vágányt akár hogy is kerestük nem találtuk. S már már épp keztünk volna pánikba esni, amikor is kiderült számunkra hogy "hadászati, tachtikai, stratégiai okokból" a veszprémi pályaudvaron a II vágánnyal indul a számozás :) Valószinűleg azért mert az I-ről Harry Potter tolatást végez.

fáradtság alatt

V43-as

mozdony vagy harckocsi?

 Végül aztán  kikördült a szerelvény az állomásról, mi pedig elköszöntünk a várostól, azzal a fogadalommal hogy jövőre hasonló időben hasonló mókában újra láthassuk veszprém "falut". 
  A vonaton aztán valahogy "szó bennszakadt" és mindenki élvezte a végleges szörtelenítés a MÁV start jóvóltából. Ezt az állapotot mi sem írja le jobban min a Petyáról készült fotókópia :)

  Végül elköszöntünk Petyától és Nándival leszálltunk ajkán. Még ki sem pihentünk a veszprémi élményeket, amikor is a mögöttünk leszállást végrehajtó (vagy inkább landoló) bébi kiürítette a gyomrának tartalmát. 
  Szerencsére Nándinak még éppen sikerült elkerülni a sugárból érkező mennyei áldást :) De azért természetesen sokkot kapott a koma :) Mi pedig a peront elhagyva azon kacarásztunk, ha Petya is leszállt volna, akkor bizony őt telibe kapja a móka :) és hogy abból mekkora röhögés lett volna :)
  Így azonban csak mi lett volna ha.. történet lett belőle :) Mivel aztán Nándinak sem volt kedve hazamenni a korábbi buszával, így gondoltunk egyet, és dobtunk egy fornettit, majd a vén diófa árnyékában, ahol Bródys éveink alatt oly sokat csevegtünk elfogyasztottuk a reggelit. 
   Végül aztán hat óra környékén Nándi is haza indult, én pedig fél hétig dekkoltam a pályaudvaron, mikor is befutott a noszlopi ubijárat, amivel haza vitorlázhattam.

Összeségében: Bár az idei móka is igen fárasztó volt, de ismételten megérte elmenni. Jó volt Nándival Petyával és Bandival dumcsizni a nyár közepén :) Egészen üditően hatott a társaságuk :)  Illetve talán azt kell hogy mondjam hogy jó volt hogy kicsit újra megkörnyékeztek a csajok :) s kicsit visszahozták ha futólag is az önbizalmamat. Bár a hangulatra nem lehet panasz, még mindig van mint javítania a jubileumi V.utcazenén. De nem volt ez rossz :) S bizonyos történések okán, a nyár egy meghatározó élménye lesz.  Az emlékek és bezzeg történetet olyan storryk gyarapítják mint az "ismerkedős felső legendája", a szájfényezés, vagy épp a hányós bébi. S ki feledné a "törapapát" vagy épp a butykos-t :D 
  Idén talán a holtponton is könnyebben átestünk, és ismét gyarapodtam egy mécsessel is :):) ami ezúttal bár nem kísért romantikus sátrazást a balatonparton, de  Chappy kutyám áldozatául sem esett :)
Ha pontoznom kéne a mókát akkor talán egy 8,86-ost adnék. Remélem jövőre még jobb lesz, és végre sikerül több napot is bevállalnunk, no és persze hogy jövőre ismét oldalbordásan látogathatok el eme eseményre.  ÉS talán erre bíztatnék minden kedves olvasót is :) Tehát B-közép tessék elmenni a veszprémi utcazenére , vagy épp csatlakozni hozzánk, mert megéri :P

Kedves olvasóim, remélem tetszett az új bejegyzésem, hamarosan újabb történettel jelentkezek nektek, addig is érdemes figyelni.

  A következő írásomig legyetek jók, vigyázzatok magatokra, élvezzétek egymás társaságát, és a téli nyarat. Míg újra jelentkezek szilencióóóóóóóó