Már első alkalommal amikor ötödikes koromban kirándulni mentünk a városba, akkor elvarázsolt Győr történelmi légköre és hangulata. A városban rengeteg szép építészeti emlék van, míves barokk házak, macskaköves utcák, hangulatos terek,eldugott sikátorok, melyeket tréfásan ‘közöknek’ neveznek, szép és kevésbé szép hidak. Ezek egy része mára új gúnyát kapott, és teljes harci dísszel, fényjátékkal, és egyéb nyalánkságokkal csalogatják magukhoz a turistákat, viszont vannak igen eldugott, lestrapált ékszerdobozai is a városnak. Mivel blogom nem csak az ‘életemről’ szól, úgy gondoltam hogy indítok egy ilyen város feltérképezős rovatot,ahol a találkozások városának nevezetes pontjait, épületeit, tereit örökítem meg, s mondom el róluk a véleményemet.
Mint ahogy előre vetítettem a város rengeteg szép térrel bővelkedik. Ezek közül elsőnek mindenképp a város “fő tere” a Széchenyi tér ugrik mindenkinek az eszébe. Ez a barokk tér, igen nagy átalakításokon ment keresztül, feltúrták, avar sírokat eltakarították, új burkolatot kapott, és bár nagy vihar övezte, de mára nagyon szépen megújult. A város másik nevezetes tere a Dunakapu tér. Ez a tér a város várnegyedének peremén található, és a városba járva elkerülhetetlen. Tán épp ezért is szomorú hogy ilyen boszniai állapotban van.
A tér igen hosszú és dicső múltra tekint vissza, s valahogy mindig a város központja, ütőere volt. Ennek tükrében még inkább elszomorító a jelen helyzete. Hogy megértsük a tér jelenét fontos hogy megismerjük a tér múltját. S mivel a történelmi várnegyed peremén található, így mindenképp a várral együtt kell tárgyalnunk. Számomra ez külön érdekesség mert valahogy imádom a várakat.
Mint tudjuk a győri erőd a 16 század második felében vált különösen fontossá. Európa ekkor már rettegve figyelte az oszmán birodalom térhódítását. Stratégiailag az is egyértelmű hogy ha Bécs elesik, akkor a török (vendégmunkások) szabadon bebarangolhatják Európa nyugati vidékeit. Bécs felé már akkor is Győrön keresztül vezetett az út. A Vatikán buzdítására egy igen nagy horderejű akció indult győr várának megerősítésére. Minden bizonnyal ekkor is kihelyezésre kerültek az Európa itt épül táblák. A vár építését neves olasz szakemberek, Francisco Benigno és Bernardo Gabrielli felügyelték. Ebben az időben került átalakításra a középkori rostos utcaszerkezet. A tűzvészek és stratégiai okok miatt kialakították a derékszögű utcahálózatot.A tér helyén ekkor a Duna bástya, és a bástyába beépített Duna kapu, vagy vízi kapu díszelgett. Minden bizonnyal a tér neve is innét származik. Únyiós pénzek ide, modern technika oda, a vár 1594 szeptember 29-én az oszmán seregek kezére került. Ez a fordulat minden bizonnyal a kor sztálingrádi fordulata volt, és megrázta a kor nyugatját.
A török építkezés nem sokat tettek hozzá a tér mivoltához. Ali pasa a Duna kapu fölé kilátótornyot építette, melynek tetején a szimbólummá vált győri vaskakas díszelgett. Ezt az építményt a köznép csak Ali pasa kéjtornyának nevezte. Napjainkban erre az építményre utalóan magányosodik a tér közepén egy kút, tetején szélzászlóként az a bizonyos vaskakas. Manapság ez a tér egyetlen látnivalója.
A magyar seregek végül 1598 március 27-én, hosszan tartó, véres harc során, felhasználva a kor “atombombáját”, visszafoglalták a várat. A tér másik oldalán, a várfa mentén ennek a pillanatnak állít emléket Veres Gyula Alpár alkotása. A szobor Pálffy Miklós generálist, hadvezért a „győri hőst” és Adolf Schwarzenberg német-római császári hadvezért örökíti meg. Ez napjaink terének másik turisztikai látnivalója.
A napóleoni francia- osztrák háború jelentős szerepet tölt be a város és annak falainak életében. Az 1809-es vesztes kis megyeri csata után a francia csapatok birtokba veszik a várat. Az osztrákok és franciák között ebben az évben létrejövő béke megállapodás, egyik feltétele volt a győri vár lerombolása. Így 1809 november 13-én a Szentdombi, a Közép és az Új bástyák repültek a levegőbe, míg másnap a Magyar bástya lett az enyészet martaléka. A többi bástyának árvízvédelmi szerepük miatt kegyelmeztek csak meg.
Ezután a véd művek romlása csak tovább fokozódott. A rombolásnak az 1820/21-es bástya rendelet új lendületet adott. Ekkor került elbontásra a teret nyugatról határoló bástya. Tégláiból a Bástya utca házai kerültek felépítésre. A város számára igen fontos építkezések indultak meg az 1830-as években. A Duna felőli bástyák eltávolítása után a felszabadult helyre, a győri gabonakereskedők építették meg 2-3 alacsony emeletsoros, apróablakos társasházaikat.
A várfalak és véd művek bontása egészen az 1851-es évig húzódtak. Legtovább a Duna bástya és kapu tartotta magát, ezek egészen az 1900-évek elejéig álltak, s képezték a tér északi határát. A Dunakapu teret ekkor már délről határolta a gabonakereskedők házai, mely a mai napig láthatóak, illetve a Bástya utca. Teleki Pál utca házai. A tér végleges formáját az 1940-es években nyerte el. Ekkor kerültek felépítésre a nagy tömegű, a városkép szempontjából semmit mondó épületek. Ez a beépítés megszűntette a belváros határainak kifele lépcsőző jellegét.Szintén a ‘40-es években került kialakításra a mai is ismert rakpart. Az 1947-ben a városatyák erre a térre kötöztették a város piacát, mivel az kinőtte a korábbi helyét (Széchenyi tér). Az ‘50-es években már a ma ismert kesze kusza disign volt jellemző a térre. A belváros képét is átszabták. Az üzletek faportáljait, cégéreit, tábláit leszerelték, mert a kereskedelem hivalkodását látták benne. Helyettük „modern”, szögletes acél nyílászárók jöttek divatba. A belváros csillogását, élénk szórakoztató nyüzsgését csendes unalom váltotta fel.
Ezt követően a platzot feltöltötték, és gyorsan át is keresztelték az akkor igen divatos Sztálin névre. Miután a történelmi múltat felszámolták a tér megkapta a szocialismuzra jellemző jellegtelen aszfaltos burkolatot. A tér ekkora a piaci élet mellett, közlekedési csomóponttá vált, mivel itt vonult át a Révfalut, a Szigetet és a Belvárost összekötő út. Ezekben az években a térre még nagy élet volt jellemző, hatalmas állat és ruha vásárokat, gépvásárokat (sok sok Rába) és egyéb rendezvényeket tartottak itt. Sajnos a tér története itt véget is, az ötvenes évektől kezdve nem sok változás ment végbe.
Ezen kis történelmi áttekintés után térjünk is át a tér jelenére. Annál is inkább mert napjainkban ismét napirendre került a tér rendezése. Én személy szerint nagy örömmel nézegetem a különféle látványterveket, s örülök hogy ez a kérdés a városvezetőket, fejlesztőket is gondolkodásra ébreszti. A teret a Mosoni Duna, Jedlik Ányos, Teleki Pál, Bástya utcák vonalai határolják. Az így létrejövő vásár és piac tér alapterülete 2544 m2. A tér vegyes érzelmeket ébreszt. A teret a Kossuth híd határolja, mely díszkivilágításának köszönhetően éjszaka igen impozáns látványt nyújt. A hídfőn két négykarú egyedi kialakítású lámpatest található, másutt a vasszerkezetre szerelt lámpatestek világítanak. A híd lábánál áll az ÉDÁSZ transzformátorháza, magányosan. Ennek búgása kicsit rombolja a romantikus andalgást. A trafóház mellett egy kellemes kis fagylaltozó épült, melynek szegletén egy ücsörgésre is alkalmas jól kialakított parkocska található. Ezen a nyomvonalon tovább haladva jól szituált térkő burkolat fogad minket.Ez a burkolat próbál egyensúlyt tartani a régi nyugodt, és a mai rohanó világ között. A térkőn lépdelve kellemes történelmi hangulatot áraszt magából a felújított Duna vagy Salm bástya. Ezt az érzést csak fokozza a kihelyezett öntöttvas padok, és a szépen legyártott kandeláberek. Kicsit imázs romboló hogy a padokat alkalmasint homlessek teszik magukévá, illetve hogy a kandeláberek egyik másika nem világit. Az összkép szempontjából a tér ezen része igen jól megvilágított, és tökéletesen alkalmas nyáresti csajozós beszégetős üldögélésre, gyroszozásra, és egyéb közösségi programokhoz.
Ezzel szemben ott van a maga a tér, melyet sivár aszfaltos burkolat borít. Ennek oka a könnyed takarítás, és a gépjárművel történő könnyebb megközelítés. Sajnos azonban az ez igénytelen burkolat, szinte mindent lerombolt a kellemes légkörből. A tér közepén turisztikai látványosságként szerepel egy kút, tetején a szélkakassal. Mely kicsit odahánytan, funkció mentesen terpeszkedik.
A dunakapu tér épületei igen változatosak formai és magassági szempontból egyaránt. Ezek a különbségek nem rontják a tér összképét, sőt romantikussá teszik azt. A rendezetlenség egyfajta “csetva” romantikával bír. Az épületek magassága szinte épületenként változik. Ezek a túlzó egységesítése a tér, és utcái varázsának elvesztéséhez vezetnének. Az épületek többsége magas tetős kivitelű.
A platz állapotát csak rombolja a zöldterület teljes hiánya. Se egy fa sor, se egy bokros, sövényes kordon. Emelet a bútorelemek, mint padok is hiányoznak. Sajnos a tér így épp az embereket, a bámészkodó, turistákat nem vonzza. Pedig egy kis odafigyeléssel az europában egyedülálló kazamata, és a bástya feltárásával igen széppé lehetne varázsolni ezt a teret. Talán emiatt is szomorú a városatyák mélygarázs elképzelése. Azzal épp eme épített kuriózumot tennék semmisé. Számomra leginkább az Arabona egyesület látványterve a legszimpatikusabb, ez a megoldás jól ötvözni a kulturális értékeket, a modern kor funkcionalitásával, s a Duna kapu teret oda emelné ahova valóban való.
Ezek közül a számomra legszimpatikusabb megoldás hogy a belvárosba tartó forgalamat a Móricz Zsigmond rakpartra terelik. A dunakapu teret három fő részre tagolják, a történelmi Duna bástyára, magára a duna kapu térre, és a halpiacra. Ehhez természetesen a föld alatt rejtőző értékeket, mint a Duna kapu, és a Duna bástya ki kéne ásni. A kazamata rendszerből remek kis kisipari piaci bodékat, lehetne kialakítani, ahol különféle kézművesek kínálnák a portékájukat. A területen növelni és bővíteni kell a növényállományt.Ezt az osztályidegen kanadai platánok helyett, folyóparton honos fafajták telepítésével oldható meg. A lehetőségek szerint folytatni kellene a Kastély bástyánál már szépen kialakított séta útvonalat, egészen az elevátorig. Ezen teendők mellett mindenképp egy szebb, hangulatosabb, köz és díszkivilágítással kellene ellátni a teret.
A makett számomra igen tetszetős, és nem egy rossz elképzelés. A tér sokkal intimebbé válna, szerethetőbb és emberibb lenne. Az arra tévedők nem csak átrobognának rajta, hanem szabadidős térré válhatna, ahol a fiatalok találkozhatnának, beszélgethetnének, randevúzhatnának, az idősek vásárolhatnának, fotózhatnának. Remélem a mélygarázs projekt helyett ez a pályázat győz, és hamarosan a Dunakapu tér visszakerül ahová igazán való, és igazi turisztikai látványosság lesz. Befogadóbb emberibb, s mivel nyitottsága is megmaradna így valóban hű lenne nevéhez, kapu maradna a Dunára….
Kedves olvasóim, remélem bennetek is szép gondolatokat ébresztettem, és hogy tetszett a TérKép rovatom. Hamarosan ez a sorozat is folytatódik, addig is legyetek türelemmel, vigyázzatok magatokra, élvezzétek egymás társaságát. A mihamarabbi viszontolvasásig Isten tartsa meg blogolvasó jó szokásokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése