2010/11/1 Vizsgaidőszak Deftere

Vizsgán a vizsgáztató kérdezi a hallgatót.
- Tudja mi az a kollokvium?
- Igen. Mikor két értelmes ember beszélget.
- És mi van akkor, ha az egyik hülye?
- Hát akkor a másik megbukik...

Üdvözlöm  a tisztelt olvasó közönségemet! Nagy költőink is megirigyelnénk azt a keretes szerkezetet amit egy szemeszter kisújbbó kiráz. Bizony idén is vizsgaidőszakkal kezdődött és azzal is végződött a félesztendő, azzal a nagy különbséggel hogy a keret közé beficcent egy igen élménydús nyár is. Elvégre a diáknak is kell a feltöltődés. A vizsgaidőszak végén talán mondhatom hogy rendre, most is kaptunk egy bő hetes pihenőt, ami tökéletes arra hogy a  7 hetes feszültséggyüjtő pontokat maradéktalanul kitöröljük az emlékezetünkből. Ki ki ilyenkor jól be… barangolja a Somlót, ki ki meg szeretteivel üvöltözik egy sort,  mások pedig egyszerűen csak pihennek, és számot adnak a blogjukban. Tehát itt az ideje hogy megírjuk a 2010/2011/1-es vizsgaidőszak defterjét.. Csipszet mogyorót bekészíteni, mert hosszanti írás várható…
Az őszi félév mint most is megadta azt a bizonyos tiszta lapot, amit aztán az idő előremúlásával sikerül megtölteni pacákkal. Persze a kötelező sarokpontok idén is felvonultak, a naív remények hogy idén minden jobb és más lesz. Ezt a vágyakozást az új lakókörnyezet is fokozta. Elvégre egy szebb jobb és összetartóbb lakóközösségben az ember nagyobb kedvel pozicionálja magát a tankönyv elé. S igaz ami igaz ha a tanulási morált kéne csak néznem akkor valóban több időt töltöttem a könyvek, jegyzetek lapozgatásával mint az ezt megelőző félévekben. S ha valamiben ez a félév más vagy eredményesebb volt akkor az az hogy én azaz a bizonyos szilvafa, kezdtem/kezdek beérni. Anyukám régóta mondogatja hogy a fiúk későbben érnek, azt hiszem ebben tényleg van valami, vagy lehet hogy csak annyirszor mondta hogy már beképzelem magamnak. Minden esetre úgy érzem hogy kezdem komolyabban venni (magamhoz képest a tanulmányaimat) Bár ez azért nem tükrözi mindig az eredményeket.

  A félévet mint most is nagy érdeklődéssel vártam, idén végre az új versenyzők voltak dominánsabbak, és csak pár öreg veterán maradt, átvészelve az előző szemeszterek vérzivatarát.  Az új lakásban szépen lassan kialakult a rendszer, mint például hogy a hétfő az árkádos gyorskajázós nap, míg a szerda a filmnézős sörözős nap. A filmet Kokó, a sört meg a Kis Tesco, leánykori nevén S market biztosította. Közben közben pedig a tanulás, tanulgatás sem volt egy megvetendő cselekmény. Az első hetek lelkesedése magával ragadott, s este gyakran átolvasgattam a korábbi nap jegyzeteit. Igyekeztem tudásom égkövét mindig tisztán tartani, ám ahogy a bruttó órarend kezdett kialakulni, szép lassan ez a vágy alábbhagyott.
S míg az első héten még úgy gondoltam hogy tenger sok időm marad parlagon, addig a lunkereket szép lassan megtöltötték a különféle labor foglalkozások. Leginkább a méréstechnika laborfoglalkozás volt elmés, illetve a Járműfenntartás diagnosztika. Ezek az egész féléven végig vonultak. Ezek mellé csak mértékkel csapódtak a Járművillanyosság laborok, melyből pótmérést is kellett tennem, illetve a Járműmotorok laborfoglalkozások, melynél a Jegyzőkönyvek megírása okozták a nagyobb fejfájást. Minden esetre mint utóbb kiderült nem dolgoztunk eredménytelenül, ugyanis Antal tanár úr akitől a végén motorolajban gazdag szájízzel köszöntünk el, ezuttal értékelte is a munkánkat.
  A feltöltődéssel párhuzamos folyamatként, a kezdetben még szapora baráti összejövetelek és úgynevezett bulik folyamatosan leépültek. Ha a félév “nagy” bulijait kéne összegeznem akkor bizony egy kezemen meg tudnám számolni őket. Bár az első hét szerdája mindenképp emlékezetes volt, amikor is Matyi születésnapját tartottuk, ahol sikerült egy másik Matyihoz beköszönnünk, aki szem látomást örült is volna a bulinak, no és persze a hölgyeinknek. A nagyobb közönség előtt itt debütált először a Durexes polóm, illetve ismét játszottuk a társast amit csak a részeg barátainkkal szoktunk azaz twistereztünk, eléggé káma szutrás pozícióban… Talán ez volt az év egyik legnagyobb bullja számomra. Ezt követően a megszokott csapat SzöSzingerék, Timi és Matyi,  valahogy eltűnt a környezetemből. Leginkább Stokinger kollega úr leválasztását a szerverről sajnáltam mert régebben bizony igen jóféle összejöveteleket tartott a gépÉSz csoport. Mellettük azonban nem csak ők tűntek el hanem állandó vendégeink Melcsyiék, vagy épp Larion is eltűnt kicsit a környezetemből.
Aztán ahogy a félév sürüsödött elérkeztek a zh-k. Amiből idén azért nem tartottak sok hólapátolást, mivel a legtöbb tárgyam abszolválásának feltétele a sikeres vizsga letétele. Így csak mechanikából, matekból illetve motorok III ból kellet zárthelyit kanyarítani.  Így hát régi jól megszokott módón előkerült a sublótból a Larion, akivel közös tanulószábát rendeztünk be az egyetem különféle berkein belül. Eddigre sikerült viszonyomat vele és tanár úrral is konszolidálni. Úgyhogy kezdett visszajönni a szín a szemeszterbe. Ahogy velük rendeződtek a dolgok a másik vonalon SzöSzel talán kicsit befelhősődtek a dolgok, egy régi ügy miatt. Emelette családi színen ekkor apu betegsége szolgáltatta a feszültséget.  Így kicsit elveszve éreztem magam, s bizony nem ritkán az én idegességemnek szeretteim itták meg a levét. Néha tán nem is voltam magamnál.
Ennek az időszaknak a blogom is megsínylett a levét, ugyanis igencsak megcsappant az írási kedv, pedig esemény azért történt bőven. Főleg hogy eddigre már a könyv állandó asztaldísz maradt, s leginkább porcica arénának volt használva. Így jutott idő Kedvesemmel való mókázásra, kultúrálódtunk az ETÓ parkba, megnéztük DA Vinci kiállítását, Mandalázgattunk, néha néha összekülönböztünk, vagy épp azon mérgelődtünk hogy mikor készül már el az új híd.
Persze emelett ez a félév is bővelkedett a beadandókban, ezek közül a legjobban a Járműfenntartás diagnosztika tárgyból kiadott feladatot élveztem. Nevezetesen egy Jármű karbantartásának bemutatása. Természetesen az én témám nem lehetett más mint a Simson S50B. Ez a beadvány bár nem bíztam benne, de mégis nagy sikert aratott és átment a lécen. Leginkább annak örültem hogy a Hibafelvételi utasításom is jónak minősült, főleg mert teljesen egyedül csináltam, és nem egész két óra alatt. DE hát ha nem lennének határidők akkor semmi nem készülne el. Emelett a méréstechnika jegyzőkönyvek is készültek, bár ezzel már ekkor a puttonyom is tele volt. S talán emiatt, talán Balázs pesszimizmusa miatt, egyre jobban kezdett bruttósodni ez a tárgy. A kegyelemdöfét az adta meg amikor a nagy gonddal elkészített Sorozatmérés jegyzőkönyvemet 10%-ra értékelte Kocsárdi padavan és Han Soló, akarom írni Solecki úr.

A témák többsége a segédletből felkészülés után kis segítséggel önállóan elvégezhető. Kölcsönösen (nekünk oktatóknak és Önöknek hallgatóknak) is az lenne a legjobb, ha Önök a lehető legönállóbban tudnák a kapott feladatokat elvégezni.
Értékelés: 33 % a gyakorlat elvégzése, 33 % a kiértékelés és a jegyzőkönyv helyessége, 33 % a mérési eredmények jósága.
A követelmények teljesítéséhez összességében 50 % , de legalább minden témából 40 % elérése szükséges, valamint a tűz-, munka-, és balesetvédelmi oktatás tudomásulvétele és ennek igazolása a nyilvántartás aláírásával. /részlet a méréstecnika labor tantárgyi követelményéből/

A fél esztendő másik nagy megmérettetése az volt hogy Balázzsal belevetettük magunkat a munkába, ezt Moncsicsin keresztül a Meló Diák gondozásában tettük. Ahol meg is mutatták nekünk a Lenini vagy inkább a Sztálini utat, nevezetesen a Federál Mogult. S bár eleinte a hátam közepére nem kívántam a dolgos estéket, egyre jobban viseltem, a végére pedig már kicsit meg is szerettem azt  a céget. A változatos munkák között barangolva a poklot, azaz 8 órán keresztül “szűzhártyát” azaz kis tömítéseket sorjázni, és a mennyet a laborban alkatrészeket számolva is megjártuk. Tehát az érzelmek mint ti is láthatjátok vegyesek voltak.

Szép lassan aztán a félév is elfogyott előlünk, s bizony következhetett a számadás időszaka. Sok tárgyból megmérettetünk némelyikből könnyűnek találtattunk, némelyikből meg gond nélkül átslisszantunk. A vizsgaidőszakot most is az előszezon előzte meg, ahol is bizonyos tárgyakból elővizsga jellegű zh-t kanyírottunk. Ez az eléggé szupernettó EU ismeretekből, a Járművillanyosság tárgyból és Járműfenntartásból esett meg. Ezek közül a legutolsó fogott csak ki a hegesztőpisztolyomon ,a többiből sikeredett elégséges és közepes eredményt virítanom.
A vizsgaidőszak során aztán mint már megszokottan most is Larionnan készültem. Így együtt tanultunk a Járműfentartásrra vagy épp a motorok vizsgára. Idén is megmaradt kötelező sallangelemként a kölcsönkönyv mítosza motorokból, ezúttal TóCsa tanár úr adta kölcsön a nagy Kék Szent Bibliát. Ezúttal is Karácsony elé került az összevont vizsga, így december 24 az volt a legnagyobb kérdés hogy ki kapott ajándékba motorok kettest?! Ezekben a közös tanulásban persze nem csak a munka ment kezünk alatt, olykor olykor együtt ettünk, vagy épp fogyasztottuk az egyetemi örölt mókust azaz kávéztunk, vagy épp a nevetésnek hódoltunk. Tehát eseménydús volt mindez a felkészülés, melynek azért többnyire meglett az eredménye. Ez reményt ad a következő félévre, hiszen ekkor nem kevesebb mint 6 közös tárgyunk lesz. OLLÉ.
A vizsgaidőszak most is a szokásos nagy svungall kezdődött, s igyekeztem az első hetekben letudni  a vizsgáim dandárját, persze most is megjelent a toljuk át oda, azt meg oda azt meg amoda filozófia. A 30 egyesben való limitálás ezúttal felszámolta a “bemegyünk körülnézni” metódust, így az igazán kemény vizsgákra csak jól felkészülten igyekeztem résztvenni. Ennek eredménye lett hogy a legtöbb vizsgám elsőre vagy másodikra sikeredett is, s meglehetősen jó eredménnyel. Vagyis a szokotthoz képest úgy vélem hogy többet sikerült tanulnom, és ez az eredményeken meg is látszik. Persze a kötelező fiaskók és a reménytelen esetek most sem maradhattak el, sajnos az egyik kritikus sikertényező KCS sem sikeredett, ami azért kicsit elvette a kedvemet, főleg hogy csak pár ponton múlt… A reménytelen kategóriában ezúttal is a Méréstecnika című tárgy lett a győztes, ezen már meg sem lepődők.
A legnagyobb meglepetést a motorok közepes okozta. Ezzel a tárgyal megjegyezném hogy hivatalosan is befejeztem a motorok tanulmányaimat. S végre egy olyan eredménnyel amit úgy vártam, vagyis igazából nem vártam, mert bizony mondom néktek azt hittem mikor kijöttem hogy buksi.. A legnagyobb fiaskónak idén is a minőségbiztosítás tárgy bizonyult, ugyanis Pék úr irreális követelményeket támaszt felénk, s hogy korteskedjek magam mellett a 35 indulóból 33-at elmeszelt. Felháborítónak találom hogy a leadott és számon kért anyag még csak asztala visztában sincs egymással, illetve a kiértékelést is. (40-ből 31 pont elégtelen…)
Minden esetre szép lassan ahogy az idő fogaskerekei tolják előre azt a bizonyos fogaslécet, szép lassan kipipálódtak a tárgyak. S a vizsgázgatási  (mély tisztelettel by Hoffman Rózsa) is szép lassan sikerrel végződtek. Persze most is lettek piros X-ek. S ha már az E leckekönyvről beszélek, mennyivel jobb volt a régi, amikor ha valami sikeredett akkor szépen kizöldül, ha meg nem akkor a tilos azaz piros színben pompáztott. Jaj azok a régi jó dolgok… De most lássuk számvetve részletesen a dolgokat:

EU ismeretek (NGB_NJ001_1): Időrendi sorrendben ez a második tárgy amely sikeredett. Sajnos azonban a reményekhez, mely leginkább a két kreditpontos kafatérián alapult, eléggé szerény elégséges eredményt sikeredett csak összehozni az elővizsgán. Meglepő volt hogy György Márk tanár úr komolyan vette hogy gépészeket, mechatronikusokat és egyéb mérnöki sarjakat komolyan érdekli az európai unyió…  Minden esetre ebből a tárgyból a félév elején jobb eredményre mondjuk egy szépséges jelesre számítottam, melyből elég ha csak bejársz az órár. Minden esetre ez igen igen melósan állt csak össze. A tárgyal kapcsolatban az a legnagyobb rejtély hogy mit jelent a kódjában a _1? De lapozzunk is tovább….

Járműfenntartás, diagnosztika (NGB_KV007_1):Ez egy igazán érdekes szakirányos tárgyam volt. S nagy érdeklődés kísérte, körülbelül az első három hétben, amikor is szuperbruttósítottam. Ennek oka hogy igen tanulható jegyzet állt rendelkezésre belőle, bár helyenként a fentartás rész, azaz a karbantartásoknál kezdett hiányossá válni. Legiknább az indokolta ezt a bojkottomat hogy az esti órákban egy fárasztó fizika gyakorlat után nem igazán volt kedvem ücsörögni négy órát, s halgatni az igen érdekes diagnosztikai vizsgálatokat. Erről eszembe is jut egy kreativ kis mondás:Ne bütyköld a motort Eszter! Megteszi a motorteszter.. Minden esetre a beadandó feladat és a laborok érdekessé tették a tárgyat. Ugyanennyire emelte a dolog fényét hogy Larionnal közösen tanulhattam a közepes nehézsségű vizsgára. Végül aztán második nekifutásra sikerült is egy közepessel abszolválni a tárgyat. Azaz elértem a next levelet…

Járműmotorok 3(NGB_KV006_3): Ez mint már előre vetítettem a vizsgaidőszak legnagyobb meglepetése volt. Mint máskor most is nagy érdeklődéssel vártam ezt a tárgyat, ami igen csak nyúlfarknyi volt, hiszen 40 percbe került összesűrítére. Többek között a beharangozóban kiderült hogy a befecskendező rendszerekkel, azok méretezésével, karakterisztikájával és képleteivel illetve a turbófeltöltőkkel fogunk foglalkozni. Mindkettő igen igen hálás téma, de talán főleg a turbóknak van/lesz nagy pályafutása..Minden esetre kiderült az is hogy a terv és a valóság merőben más, mivel ezek a témák nem igen kerültek előtérbe. Helyette a K-Jetronic, KE Jetronic, VE adagoló szivattyú és egyéb nyalánkségok kerültek előtérbe. A kemény zh-megírása után, melynek értékelésénél az évfolyam 84%-a megbukott bizony nem sok jóra számítottam. Így készültünk is a december 23 vizsgára mint a kisangyal. Végül vagy a Karácsony szelleme, vagy a kihelyezett illatgyertya és autó motor kombó vagy tán a túl sok bejgli de meglágyította Antal tanár úr szívét, mint a Calgonit a kemény vízet, s a legtöbb gépész nebuló egy közepessel gyarapodott. Így kellemes szájízzel intettün búcsút Antal tanár úrtól. S itt meg is köszönném neki a két féléves munkáját.

Járművillamosság elektronika 1.(NGB_KV009_1): Ez a tárgy leginkább olyan semmilyen érzelmeket mozgosított meg. Amolyan meseszerű volt, csak épp szőke ló és kékszemű herceg helyett a gyujtási rendszerekről, a hőfokmérő kapcsolásokról, az akkumulátorokról szóltak az előadások. Igazából a legtöbb órán részt vettem, de csak azért mert a terem fűtött volt, sok ismerős volt, és Lőrincz tanár úr igen érdekesen adta elő a történeteket. Szóval mert olyan fonói hangulat uralkodott. A laborok emelték valamennyire az óra fényét, de csak mert kissé gyakorlatosabbá hozták a tananyagot, mondhatnám hogy testközelebe. Végül egy pont lemaradással a jó érdemjegyről, azaz hármassal zártam az elővizsgával zárult félévet. Várom a kissé combosabbnak kinéző hat kredites folytatást…

Minőségbiztosítás (NGB_AJ006_1): Ismét egy fekete pont, ami feketén is maradt az indexben. Igazából a tárgy a legnagyobb ius murmurandit keltette bennem. Nem igazán értem hogy Pék tanár úr miért vízet prédikál és bort iszik alapon tartja az órát. S miért ilyen alapon megy a számonkérés? Nem minőségbiztosítási mérnökök leszünk csak egyszerű gépészek, akik a különféle auditokkal és KAIZENekkel nem igazán kerülnek közelebbi érintkezésre. Ha majd úgy adódik akkor feltárcsázzuk a minőségbiztosítási kollegát… Szóval nem igazán értem hogy a két kreditpontos hozomány és a tárgy mellékessége miatt miért veszi ilyen vérre menően.  Szóval ez a tárgy kicsit a tiltólistámra került, vagyis nem tudom hogy honnan tudnám elsajátítani az ide szükséges ismereteket, elvégre a SZE “jegyzetet” melyet Pék úr közzreadott kivülről fújom, a BME-s jegyzetbe is bele bele habzsoltam, és mégsem sikeredett egy kettest összeharácsolnom, emelett még a Federálban is tanulmányoztam a KAIZEN-es dobozt, vagy épp a LEAN különféle elemeit, a kambanokról már nem is szólok… SZóval nem tudom hogy valaha is míg Pék a pék hogy eszem a minőségbiztosítás kenyerét…De erről ne is szóljunk itt többet…

Méréstechnika (NGB_AJ007_1) Solecki úr a szokott formáját hozta idén is. Ismét megkavarta az excel tábláját, somott rajta egy random fügvényt, s valahogy így lett a csokapikk, azaz az ember jegye. Talán ő is egy külön kategória a SZEengeti állatidomárjai között, s még jó hogy az ilyen vadembereket az elsősök előtt elzárva egy klimatizált laborba tartják, mert különben az első szemeszter után elmenne a kedvük a gépész diplomától. Hogy lehet az hogy Ő excellel felszerlekezve sem tudja megírni a saját vizsgáját másfél óra alatt? Akkor mi nebulók egy egyszerű számológéppel hogy oldjuk meg kettesre a vizsgát? Persze nem azt mondom hogy lehetetlen, mert sok gyakorlással mázlival isteni sugallattal meg lehet oldani. De nem csak a méréstecnika az ember egyetlen tárgya a félévben. Szóval ezért nem is meglepő az elégedetlen eredmény. Tán jó lenne neki is lazítani a gyeplőn, s nem véletlen hogy lassan az új tudástér épületében lesz az óra megtartva…

Méréstechnika labor (NGB_AJ007_3): A laborral hasonló a helyzet mint a magával a tárgyal. Bár koránt sem annyira reménytelen és hasztalan. A laborfoglalkozásoknak van értelme, csak kicsit le kéne tisztítani az értékelési rendszert. Bizony mert itt is az a véletlenszám generátor működik… Nem azt mondom hogy a méréseknek mind van értelműk, mert hát kopott csapágygörgőket mi a fittyfenének méregetnénk? Meg amúgy is a sok méréstől úgyis a közepe már elkopott hogy az értékek olyan szórást mutatnak mint Weibull-Gnedenko-eloszlás. Minden esetre szerintem két laborvezető eléggé alkalmatlan ellátni az oktatási feladatot. Így nem ritka az olyan hogy az ember bement és nem tudta hogy mégis mit hogyan mivel kell mérnie.. Hát még akkor arról ne is beszéljek hogymit írjon a jegyzőkönyvében.. Minden esetre a labort könnyebben teljesíthetőnek vélem mint magát a tárgyat. Érdekességképp megírnám hogy a két tárgynak  bár szerintem a laborra épül a tárgy semmi köze nincs egymáshoz.

Kedves olvasóim most hogy kitárgyaltam a félév említésre méltó tárgyait nem maradt más hátra mint hogy összevonjam és értékeljem a féléves teljesítményemet. Összeségében: Nem volt ez egy rossz félév, sőt különösen jónak mondható. Látszik ha az ember többet foglalkozik a tanulással akkor megvan az eredménye, s a hosszú út amin elindultam lssan beérni látszik. Remélem ezt a lendületet tudom átvinni a tavaszi félesztendőre, s végre bizonyíthatok mindenkinek hogy igen is van értelme. Emelett persze szeretném valahogy jobban kibalanszírozni a baráti mókulárékat is. Szerintem nem lehetetlen több dolgot jól csinálni. Szóval feladatok vannak a jövőre is, azt hiszem nem zártam rosszul az előző vizsgaidőszakot. S bár sokan sokszor köztük én is gyakran átkozom a vizsgaidőszakot azért nem olyan rossz az. Lényegében a tárgyaim sikerültek, és a legtöbből sikeredett nem egy gyenge kettest hanem egy erős közepest hoznom, ami azért jó érzés. Külön öröm hogy amire igazán tanultam azok általában sikerültek, kivétel ezalol a Mechanika és a Minőségbiztosítás, de mint tudjuk ezek erősítik a szabályt.

Kedves olvasóim köszönöm hogy türelmesen végigolvastátok a bejegyzésemet, hamarosan egy újabb nagy kalandal és egy új rovattal jelentkezek, addig is emeljétek az oldal látogatottságát.  Bejezsgésem végén pedig a régi idők emlékére álljon itt némi humormorzsa:
Jelek arra, hogy a magyar felsőoktatásban tanulsz:

1. A Neptun név elsődleges jelentése, neked már nem a görög isten.
2. Ha moziba mész, a film kiválasztása után nem az ára érdekel először, hanem hogy hány kreditet ér.
3. Nem napról-napra, inkább buliról-bulira, időszakosan ZH-ról – ZH-ra élsz.
4. A hajnali kettő szerinted tök normális idő nyugovóra térni.
5. 10 óra még korareggel, 8 előtt nincs élet, de igazán csak fél négy után kezdesz élni.
5. Már nem zavar, hogy néha napokig nem eszel, rájöttél, hogy a levegő, sőt a fényi s táplál.
6. Már nem csak kívülről ismered városod könyvtárait.
7. A várost újra felosztod.
8. Már nem csak a kocsmák, a Meki és a DM, hanem a könyvtárak, könyvesboltok, és írószerboltok is kötelező megállóhelyek.
9. Az arab ABC néhány betűje (T;O) hamarabb eszedbe jut, mint a többi.
10. Már tudod mi az amit szüleid szidtak, és bürokráciának neveznek. 


A mihamarabbi viszontolvasásig legyetek jók, vigyázzatok magatokra és élvezzétek jól egymást. A következő írásomig minden jót, sziasztok.