Minden évben eljön a Karácsony, ez a három napig tartó halászlé és bejgli evős ünnep, amikor az emberek nagy része otthon leledzik, hisz az iskolában ilyenkor kihirdetik a téli 'szünetet' (mely javarészt a Karácsonyból és szilveszterből áll, a munkaállomások is szüneteltetik a termelést, illetve az egyetemen is berekesztik a vizsgákat, akarom írni vizsgázgatásokat. Szóval valahogy mindenki otthon töltheti ezeket a napokat.
Ahány ház annyi szokás, tartja a mondás, nincs ez másképp a Karácsonnyal sem. Van aki jó előre megvásárolja az ajándékokat, majd eldugdossa a ház különféle rejtett szegletiben, s van aki az utolsó munkanapon vásárolja meg. (ebbe a halmazba tartozok én is) Van ahol már három nappal korábban megkezdődik a sütés főzés, és van ahol bejglimentes a karácsony. Olyan ház is akad ahol az ünnep éke igazi fenyőfa, melynek az a titkos előny hogy még egy évre rá is tudsz tűleveleket elővarázsolni a tiszta szobából, s van ahol műfenyő kerül feldíszítésre. A szokások sokféleségét még bekezdésekig tudnám taglalni, most azonban inkább azt firtatnám hogyan is zajlott a Kis Karácsony...
A történetet most is az ajándék felfirtatásánál indítanám ,hiszen valahol az ember olyankor kezd lé készülni az ünnepre. S bizony tanulva a tavalyi fiaskóból idén még az utolsóbb pillanatban szereztem /szereztük be az ajándékokat. Nem titkos ugyanis hogy édesanyám tavaly is időnek előtte, mint egy izgatott kisgyerek tetten érte a Jézuskát..
Ezúttal is nagy fejtörést okozott hogy mindenkinek, illő, használható és nem túl puccos ajándékot találjak, Leginkább talán Kedvesem ajándéka okozott fejtörést számomra, de hát az oldalbordával rendelkező ismerősök gondolom jól tudják ezt a dilemmát.. A legegyszerűbben pedig családomnak találtam ajándékot, hiszen nekik jól tudom hogy mire van szüksége.
A csomagolással mint máskor idén is csinnyán bántam, mivel a felajzott ajándékváró egyed, úgyis egy laza mozdulattal széjjelszakítja azt amivel én előző nap 2-3 órát küzdöttem. Azért hogy ne csak úgy póriasan heverjenek a meglepetések a fa alatt, idén mindenki ajándékzacskóba sűrítve kapta az ajándékát.
A Karácsony számomra mindig egy nagy fekete macska, sosem lehet tudni hogy mit, milyen hangulatot is hoz. Voltak nagyon szép Karácsonyok és voltak ugyanakkor nagyon rosszak is. Azt hiszem az idei épp a jók közé sorolható, ugyanis minden nagyon jól sült el vagy épp meg, és a gazdasági helyzet ellenére bő ajándékok érkeztek...
Az ünnep most is a szent délelőttel kezdődött, amikor Mária még igen csak a pocakjában vajjudótt a kis Jézussal...
Körülbelül az első tolófájások idején ébredhettem fel, ez viszonylag korai időpontra tehető, olyan 8 órára. Az ünnepre való tekintettel fel is kaptam a szebbik játszós ruhámat, mivel a konyhában még hadiállapotok álltak.
Karácsony délelőttje aztán a szokásos készülődéssel telt, idén rendhagyó módon elmaradt a fenyőfa feldiszítése, mivel Anyu a vendégekre való tekintettel előre feldíszítette azt. Pedig mi móka is volt az amikor az ember a családjával díszítheti a fenyőt, aztán este meg ámul hogy az ő keze által felkerült díszek egyike sem ott ékeskedik ahová tette, illetve hogy a felkötözött szaloncukor a gyártósoron cigányútra tért, s bizony a szállított mennyiség negyede található csak a fán..
Nővérem igyekezett is urrá lenni a konyhában elszabadult mixeren, és rendre számolta fel a sütemény hadállásokat. Így 11-re már minden sütő az előmelegített sütőbe került.
A férfi nép eddig a tűzrakással foglalkozott, illetve mondhatnám hogy a sütikrémtől ragacsos tálakat és eszközöket "mosogatta el", persze mindezt a tv előtt tespedve.
Az első látogatók aztán unokatesóim voltak Polányból. Ők mindig ezidőtájt szoktak érkezni, leginkább nővérem felköszöntése céljából. Ezúttal Eszter vőlegénye Tamás főnuncius is velük tartott. Kata unokatesóm pedig egy szépséges tortát készített, ami ízre is igen finom volt. El is határoztuk nővéremmel hogy legközelebb tőle rendelünk tortát, elvégre rokonoknak kedvezmény jár :)
A fiatalabb generáció azaz Kata, Eszter, Tamás, nővérem és szerénységem így a konyhában telepedett le, s kezdtünk beszélgetésbe. Míg apu Karcsit szórakoztatta magvasabbnál magvasabb történetivel.
Mivel már jó előre, meglovagolva Mona Lizától (alias Móni) kapott dicséreteket, el is határoztam hogy készítek egy finom kis forralt bort. Így míg a többiek csevegtek én nekiláttam az alkotásnak. Meglepően az egy liter borból ismét csak három pohár forralt bor valósult meg. Lehet hogy túl sokáig kóstolgattam..
Elkészülve aztán megkínáltam a nagyérdeműt, hogy bezsebeljem a dicséreteket. Azonban azt hiszem nem igazán aratott nagy sikert alkotásom, mivel Kata csak félig fogyasztotta el, nővérem pedig szépen megvárta míg kihűlt..
Így dícséretet nem is kaptam, meg is rökönyödtem kicsit :) Így a szobába vermeltem magam, ahol is Kedvesemmel váltottam meg a szent délelőtt első levelet. Ami nem a telenor reklámot idézt..
Na milyen a Kari?Nyugalmamat aztán Eszter és Tamás törte meg, akik dőre módon egymásra is nyáladztak, pillanatnyi magányom ellenére.. Ezzel ki is váltották rosszallásomat.
Hiányzik anyu...
bejglije..
Megvigasztaljalak?
Meg hát :D
Egy kis beszélgetést s torta evést követően aztán fél egy fele, tovább is robogtak Rió felé.
A székük azonban nem maradt hidegen, mert ahogy elmentek megérkeztek hozzánk Tillcsiék.
Ők is felköszöntötték nővéremet, illetve a szerelmesek átadták egymásnak ajándékaikat. Melyből egyből eszembe jutott a tavalyi Julcsis Karácsonyom..
A pillanat hevében lőttem is pár fotót az ajándékozásról, és arról a bizonyos csomagolás széttépésről.. Zoli meg is mondta vala hogy ő bizony a pappírost itt hagyja mert nem gyűjti a gyújtóst.
Tilcsi egy kutyussal egy Dvd-vel és egy gyertyával lett gazdagabb, míg nővérem egy órával, egy csokoládéval egy fürdősóval és egy pacsulival növelte a sörényes drogériát.
Az ajándékozás után kövtkezett a fa alatt, vagy inkább előtti fényképezkedés. Ahol Tillcsit "félhivatalosan" de harckocsizóvá léptettem elő.
A fotósorozás után aztán nővérem tálalta a frissen szerzett tortát, illetve az általunk készített édességet, azonban Marcsiék nem voltak éhesek, így semmiből nem fogyott. Egy rövidke csevej után aztán egy óra fele távoztak tőlünk. Szerintem kicsit korán, de hát nem az én dolgom :)
Miután a napra audenciát kért vendégek mind eltávoztak, nővérem nekilátott az uszonyos előkészítésének. Azaz bebundázta a pankacius szeleteket. Majd míg a beigli a sütőben szolizott, következett egy kis pihenés. Amit ő levélírással töltött, én pedig az ünnepi mentét illetve a fotóaparat akkumulátorait készítettem elő. Míg apu a forralt bor készítésből hátramaradt borocskával borogatta magát.
Ebbe a kis idillbe érkezett haza anyu. Akinek aztán nővérem elmesélt az eddig történteket, illetve hogy kiktől mit kapott. Majd miután kiosztották hogy kinek kell még dobni egy virtuális képeslapot, becsüccsentünk a szobába. Én pedig a megmaradt borból egy újabb adag Glühnweint készítettem. Ezt szopogatva aztán megbeszéltük az esti menüt, s mindenki kapott egy órácska pihenést.
Amikor a Szent Család épp szállást keresett, mi épp akkor álltunk neki az esti vacsora elkészítésének. Nálunk erre jól bevált recept van, az ünnepi asztalra ugyanis általában (azaz mindig) a hal, rántva és halleves formájában, a töltött sertésdagadó, és a káposzta szentháromság kerül.
Mint máskor így most sem volt ez másképp. Az én sürgetésemre aztán be is indultak a konyha fogaskerekei. S folyamatosan anyu körül legyeskedve igyekeztem elősegíteni a menü elkészülését. Persze mindenki abban segítsen amihez ért, alapon én az izlelÉSZ feladatát tettem magamévá.
Meghitt örömmel szemléltem ahogy a hal átadja magát a halászlének, s ahogy a sertésdagadó elnyelődik a sütőben, mint izzó vasdarab az indukciós kemencében..
Amikorra aztán minden a helyére került, megtanakodtuk hogy hol is fogyasszuk a vacsorát. Ennek színhelyéül általában a konyha szolgált, azonban most az előtérre esett a minősített többség szavazata. Így hát míg a menü készült, mi nekiláttunk a terítésnek. Elindultunk hát a staffirungban megfelelő ünnepi abroszt varázsolni, aminek aztán általában a véletlenül folthagyás, majd sunyin másrafogás, vagy épp letakarás lesz a sorsa..
Végül hosszas keresés után fel is leltünk egy fenyökkel díszített abroszt. Mi sem lehetne jobb egy karácsonyi asztalhoz. S miután a teritő felkerült, nővérem nekilátott a terítésnek. Amin jómagam jól szórakozott, mivel én már Julcsi mellet kitanultam a mesterséget. Kivajítva aztán sörénykés hibáit, szép lassan minden a helyér került.
A következő feladat az ünnepi bor kiválasztása volt. Ezt a feladatot rendszerint én mint "borszakértő" és borkultusz néző férfi személy látom el. Idén már jó előre elhatároztam hogy a barátaimtól kapott Tokai kerül az asztalra, azonban édesanyám, feminista érvekkel meggyőzőtt hogy amaz bort inkább Julcsimmal fogasszam el, elvégre "Édes fiam úgysem illik egy halhoz a fehér bor. Már pedig a tokai az bizony fehér". Hallgatva az anyai ösztökre, a polcon hagyám a bort, s másik után fitattam, bevonva nővéremet is a kutatásba. Így közösen esett a választásunk egy Egri leánykára. Ami egy igen testes ámde hasonlóképp száraz bor volt.
Miközben a bor után kutattunk, a hal is elkészülni látszott, így hát következhetett a tálalás, melyet a ház asszonya végzett el. Eddigre természetesen már mindenki felvett az ünnepi mentéjét...
Hat órakkor aztán elkezdődött a kulináris élvezetekben bővelkedő karácsonyi lakoma. Melynek első fogása a halászlé volt. Nálunk ritkaság számba megy a hal fogyasztás, mert mint tudjuk a pikelyes eléggé drága, másrészről pedig nem tartjuk egy laktató ételnek. Így hát talán az sem meglepő hogy a halászlevet nem igazán szeretjük nővéremmel, azonban a Karácsonyi halászléből mindig szívesen merítünk.
Anyu idén is igazán remek kis halászlét készített, melyből bizony kétszer is merített a család. S aki épp nem táplálkozott, vagy nem a szálkákat macerálta, az a fotómasinát ragadta magához. Így jó néhány kép készült a vacsoráról. S talán szavak helyett beszéljenk most ezek..
Az előétek elfogyasztása után következett a főétel. Ami rántott pankacius szelet volt, rizzsel, töltött sertésdagadóval és salátával. A gondos diszités, elhelyezés után, következett a fogyasztás. S hogy a halnak legyen miben uszkálnia a finom falatok a jóféle nedüvel lettek borogatva. Jól is esett a bor, mivel a sertéshús eléggé száraz volt, hát igen ez van ha vén a malacka..
Közben természetesen lágy csevej bontakozott ki, illetve az abroszon megjelent az első eltitkolhatatlan folt. Ezen aztán jót nevedgéltünk is, s hogy mégis rá lehessen a dolgot fogni valamire így a kis ürméretű tányérra tettük..
A második fogással aztán mindenki úgy jól lakott hogy a bőséges süteményhegyekre már rá sem tudtunk nézni.
S míg mi falatoztunk a Jézuska is meghozta az ajándékokat, így a lakoma után a tiszta szobába mentünk, ahol is a fenyőfa díszelgett. Meglepődve tapasztaltuk a bőséges ajándékkupacot, s óvodási izgalommal vetettük bele magunkat a fosztorgatásba. Anyu meg is jegyezte hogy "Öt évesen sem voltatok ennyire izgatottak". S igaz ami igaz, pikk pakk nekiestünk a csomagolásnak. S igyekeztük a vízforralót megszabadítani a dobozkájától. Persze persze, elvileg rá van rajzolva hogy hogy néz ki, de mi van ha a doboz csalfa, vagy nem is olyan, esetleg nem funkcionál.. Szóval lényeg a lényeg hogy hamar ki kellet boncolni, amiben inkább nővérem ügyeskedett, én ugyanis percek eltetével is a fekete zsinórral bíbelődtem, s már amikor a doboz is darabokban volt, akkor bújt elő ajándékom.
Persze anyu jól szórakozott ezen a kis előjátékon, némelyik képen meg is látszik a nevetéstől remegő keze.
A második ajándékom pedig egy jóféle téli kucsma volt, amire már rég vágytam. Természetesen finom macskaszőrős kivitelű, amolyan usánka utánzat :) S hogy mennyire gondos választás eredménye a sapi mi sem tükrözi jobban mint hogy tökéletesen passzol színében és mintázatában a kabátomhoz és az évfordulóra kapott sálhoz. (S ha már sál, arról meg az jutott eszembe hogy olyan mint egy jó barátnő. Díszití a férfi nyakát ugyanakkor szorítja is. )
Miután aztán szétmarcangoltuk az ajándékokat következett egy kis fényképzés a fa körül.
A terhelő vacsora, és az ajándékbontásban aztán anyu meglehetősen elfáradt, így ő elvonult a tv-elé. Mi pedig nővéremmel lelkendeztünk a csecse holmiknak. Szerénységem aztán addig nem nyughatott míg ki nem próbálja a vízforralót. Így hát a koyhába szaladtam, kezemben a vízforralóval, fejemen a sapkámmal. S mikor a gép elkezdett melegíteni elégedetten visítottam hogy működik :)
E kis kitérő után aztán beszélgttünk kicsit nővéremmel, majd pár szaloncukrot elzsákmányolva én is a tv- elé helyeztem magamat. S hogy melyik fantasztikus filmet, csatornát néztük azt már nem tudom, de kellemesen éreztem magam az este.
Összefoglalva milyen is volt 2010 Karácsony Szent Estéje? Hát mint már jegyeztem a jó karácsonyok közé tehető.
Idén szerencsére senki nem találta meg az ajándékát időnek előtte, s mindenki nagy örömmel fogadta amit kapott. A vízforraló igen hasznos ajándék volt számomra, főleg mivel a nagy beiglievést egy olyfél bejglimérgezés követte ami heveny orrfújással jár. Így a teafőzésben igen igen hasznos kis szerkezet, mellesleg azóta már az is bebizonyosodott hogy a noszlopi víz gazdag kálcium karbonátban..
A sapi melegségét még nem tudom firtatni, egyenlőre puhaságával vagyok elégedett, szeretem ugyanis a "macskaszőrős" puha dolgokat. Első nagy depütálása a sapinak szilveszterhez fok kötődni, hiszen ekkor esik majd át a tűzkeresztségen. Tovább Kedvesem véleménye is számít sapi szempontjából. :)
A békés ünnepi hangulatban most is keveredtek zavaró elemek, de hát semmi rendkivűli, úgyhogy ilyen szempontból is jól sikrült ünnep volt. A vacsora pedig igazán jól sikerült, bár anyu mindig kitesz magáért. Szóval azt kívánom hogy soha rosszabb Karácsonyt.
Remélem Kedves olvasóim mára már ti is túlestetek a beijgli mérgezésen, s a halászlé kapcsán létrejövő undorotokat is legyőztétek. Továbbá megemésztettétek az örök klasszikus filmeket (Micsoda nő, Reszkessetek betörök, Télapu 1-2..)
S hogy szórakoztatónak találtátok beszámolómat. Az új esztendőre mindenkinek sok sikert, örömöt, sikeres vizsgákat, jó bulizást, és minden jót kívánok. Jah és persze hogy a jövőben is kövssétek a blogomat.
A mihamarabbi viszontolvasásig legyetek jók, vigyázzatok magatokra, és élvezzétek az ünnpi napokat. Addig is míg újra alkotok sziasztok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése