2009. augusztus 1., szombat

Egy pacsírta története..


Emelem virtuális kalapomat blogom olvasói előtt! Ezúttal egy kis felfrissülésként egy nótás pacsirtáról fogok írni vagy inkább dalolni... Szóval vágjunk is bele....

A rádió bölcsője a neves Orion gyár volt. (kép) A gyárat Kremeneczy János 1924-ben alapította Orion Villamossági Rt néven. A fő profiljuk a rádiógyártás valamin ampulla és termosztátgyártás volt. A cég exportra is termelt, a töretlen feljlődésének a világégés vetett véget. A gyár azonban kisebb veszteségekkel átvészelte a háborút. A termelést ezután helyezték át a rádiókra. Majd az 1956-os események után az ország vezetése fontosnak tartotta a közhangulat javítását, ezért még ebben az évben beinditották az első kísérleti televizó adást. A televizió gyártását is az Orion gyár kapta meg.
Azonban a rádiók gyártása is megmaradt mellékprofilként. A Pacsírta rádiót 1957-ben kezdték el gyártani. S ez a típus volt az Orion utolsó rádiója. Mivel a KGST szakosítás után a gyár a TV-kre állt átt, míg a hasonló rádiókat a Bolgárok kapták meg (ELPROM).
A készüléket a gyár csúcsmodellként jellemezte, s az emberek is szerették kellemes hangja miatt. Persze a minőségnek már akkor is ára volt, így a Pacsirta értékét 2800 Ft-ban állapították meg. Ez akkoriban két-három hónapi fizetést jelentett, így nagy szó volt ha valaki Pacsírtát hallgatott.




A Pacsírtát azaz leánykori nevén az AR 612-est 1963-ig gyártották, így nem ritkaság a mai napig fellelni egy egy eltévedt példányt. Persze idővel a legtöbb az enyészet vagy a végleges kidobás sorsára került.
Alapvetően két típúsa volt a sötét színű gömbölyű és a világos színű szögletes formatervű. S mivel tudjuk hogy a belső értékek is számítanak, belül mindkettő ugyan azt tartalmazta. S akkor kérdezitek hogy mire fel a két kivitel?!
Hát azért mert akkoriban egy komolyabb rádió még bútordarabként is funkcionált. Így a sőtétebb a régi bútorokhoz, míg a világosabb a modern bútorokhoz illeszkedett. A sötét kivitel megdöbbentően fényes felületű volt, nem politúr, hanem valamilyen műgyanta alapú lakk volt a fakáván. Még ennyi év után is hanyattvágódik rajta a napsugár :) A külső összeségében 9,6-os pontszámot érdemel.

S most térjünk is át a rádió belső értékeire. Az Orion gyár jellemzően tranzisztoros rádiókat készített, lehetőség szerint még egyenirányitóként is csődiódát használt (EBF,EABC) A Kádárokat átnézve csak az AR 312, AR 322, AR 704 és a Pacsirta volt, amibe (az aránydetektorba) germánium diódát tettek.
Ez az egyetlen magyar rádió, amiben kondenzátor-hangszóró van (külföldön sem sok ilyen lehetett). A leírások is rendesen keverik a dolgot, a legtöbb helyen két kis dinamikus és egy kondenzátor hangszórót említenek, holott a nagy ovál mellett az előlapon van egy kis dinamikus és mindkét oldallapon egy-egy kondenzátor hangszóró volt. Ezek a kondenzátor hangszórok, a maguk idejében finom zizegő magas hangot tudtak kiadni, akkor még szoktalan módon.
Kevesen tudják, de elektrosztatikus magassugárzó ciripelt benne már a hatvanas években, amikor az még ritkaság volt. Mivel mind az éremnek két oldala van, így posztom elmondani a rosszat is.
Így utólag nézve, s más hasonló készülékkel összehasonlítva (Budapest, Beethoven II, REMA) összehanlítva bizony a Pacsírta nem is volt olyan csúcskészülék, mint ahogy annak idején azt gondoltuk. A marketingnek már akkor is nagy szerepe volt, vagy talán azért terjedt el mégis mert akkor ez volt, s ezt szerették (szerettük).
A Pacsirta mai szemmel 'csak' egy középszuper (+URH), még ha kétségkívül jó konstrukció is. Kimenő teljesítménye sem több mint amennyit egy darab EL 84 ki tud adni. A rádió nyomtatott áramkört tartalmaz, ez akkoriban úttörő volt. Bár ennek elúnyeint nem használták ki eléggé, s feltöünően sok benne a huzalozás.
A készülék szerelésében is több trehányságot találtam (mik derülnek ki 40 év után). A rövidhullámú csúszkákról kispórolták az oszcillátor trimmereket, pedig a kapcsolási rajzban szerepelnek. Az R2 sáv fölső keverés helyett alsóra volt behangolva, R1 és R2 gyári, sértetlen hangolása is pontatlan volt.
A rádió rendszeres problémája volt hogy a belső csövek nagy hőt termeltek, ezért gyakran szétégtek az egyenirányitó bakelit foglalatai, s tönkrement az egész készülék.
Az AM hangológomb lendkerekes kivitelű, aminek nincs nagy jelentősége, csak az ember gyereke jókat játszhat vele. Mert ha jól megtekeri a hangolót, az egészen elszalad a végéig. Hát igen olcsó játék.. na nem is folytatom :)
Az UHR hangolűsa külön forgatógombbal hajtott madzagos kettős alumínium maggal történt.
A Pacsírta nem különösen érzékeny, amolyan igénytelen "jószág", néhány méter sima drót antennaképpen kompatibilis hozzá. Az URH eldöcög a belső dipol ferrin antennával is.
Szelektivitása sem túl jó az AM Kossuth meletti szomszédos adókat este sem igen lehet fogni.
A részletes boncolás után tehát kiderül, hogy a rádiónak nem csak előnyei, de hátrányai is akadnak. A kor szellemében mindenesetre megállítható hogy rengeteg úttörő megoldást tartalmaz, amit nem mindig sikerült kihasználni. Így összegezve a belsőt egy erős 5-öst adnék neki.



Egy ilyen rádió manapság, amikor a retro utat tör magának felbecsülhetetlen érték lehet, egy kis villamos ismerettel, s némi anyagi ráfordítással, s nem kevés utánnajárással (ami az alkatrészeket illeti) remekül rendbehozható.
Este a félhomályos szobában pedig remek nosztalgiahangulatot termet, a barátságosan világitó barna skála és ahogy rákacsint a varázsszem azzala az élénk zöld színével, amit csak a fölgerjedt cinkszulfid tud kiadni magából.
Ehhez jön még a fadoboz kellemes hangja, a kevés basszus és a kevés magas hang. Ez a kettő viszont azt eredményezi hogy a rezonancia alig észlelhető, a beszéd érthető a zene pedig hallgatható.
Ha az 1958. óta futó és stílusában azóta sem változó Szabó családot hallgatod egy ilyen rádión AM sávon, máris időutazásban veszel részt.

Összegezve a készüléket. Szerintem a szoba egyik éke lesz/ lett. Jó dolognak tartom ha az ember rendelkezik egy ilyen régi értékkel. Egyrészt mert szép formás darab. Másrészt pedig feldobja a szobát, valamiféle plussz töltetet ad a helyisgének. S harmadrészt pedig egyedi hangzással rendelkezik.

Azt hiszem mondhatom hogy a Pacsírta rádióval szerelembe estem első látásra. Jó érzés hogy tudom hogy a nagyszüleim rendelkezdek egy ilyen értékkel, s hogy most én is rendelkezek eggyel. Az 52 éves rádió értéke pedig az idővel, ahogy többi fajtársa pusztul, folyamatosan nő. S lehet hogy egyszer enyém lesz az egyetlen fennmaradt Pacsírta.
S ha véleményemet pontokba kéne formálnom, a magyar elektronika egyik színvonalas termékéről, akkör összeségében 8,45-öt mutatnék fel a virtuális ponttáblámon.

Remélem tetszett az írásom, s hogy ismét egy alternatív szálat pendítettem meg. Hamarosan jelentkezek a további frontjelentéssel. A mihamarabbi viszontolvasásgi legyetek jók, vigyázzatok magatokra, élvezzétek a nyarat és egymást. Sziasztok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése